Hamu előtt az úton – Barbai Béla kiállítása

„A fa lelkét hívom segítségül. A fa lelkének apró üzeneteit kinagyítva követtem végig életutamat” – vallja Barbai Béla, a fa-szabász alkotó, akinek november 14-én Hamu előtt az úton című kiállítása nyílt a Sajtóházban. Ágoston Enikő írása.

A megnyitó napján Barbai Béla udvari takarítónak öltözve söprögeti a faforgácsot a kiállítóterem előtt, így fogadja a vendégeket, akik ettől még nagyobb érdeklődéssel lépnek a kiállított képek elé. Meglepetés éri őket, mielőtt elfoglalják el helyüket, mert a széken forgácsra írt üzenetek várnak rájuk.

„Barbai Béla faszerelme merész, mi több, egyenesen vakmerő, amelyet egy deszkáról készült s itt kiállított képei bizonyítanak” – ezekkel a szavakkal nyitja meg Nyakas Szilárd újságíró a kiállítást, amelyen tizenkét kép mutatja be a művész életének állomásait a hozzájuk írt haikukkal. Az ókori görög kultúrából vett hasonlattal jellemzi a kiállítás képeit: „Élet-stációinak haikui ezek. Úgy foglalta őket e deszkaképekbe, mint Odüsszeuszt és társait rejtette a Trójai falóba a mitikus Epeios mester, a képzőművész és ács, hogy azok onnan kirajzva foglalják el Iliont. Béla haikui meditatív ostromlói tudatunk Ilionjának.”

Barbai Béla filmes, fotós, grafikus azonban a fához való kötődése egészen felmenőihez nyúlik vissza. Már anyai nagyapjának faárugyára volt, apai nagyapja pedig ácsként dolgozott. Barbai Béla pedig gyakran játszott a fűrészporban, a forgácsok és falécek erdejében. Ő maga is hajóácsként kezdte a magyar tengerjárókon. „Tekervényes életemet végigkísérték a fák –  éltükben és holtukban. Alkotásaimat többnyire deszkára vagy deszkában hozom létre – idézi Nyakas Szilárd a művész szavait.

„Az alkotó maga a fa. A fa mondja meg, hogy mikor miből mit lehet. Ő mondja meg, hogy meddig mehetek el vele, meddig játszhatok.” – így válaszol Barbai Béla, a kiállítás művésze a kérdésemre, amikor az alkotás folyamatáról faggatom.

A kiállításon megtekinthető tizenkét művet zsiklének nevezett technikával készítette, amiről lelkesen mesél: „Amikor a számítógépes képzőművészetet feltalálták, akkor rájöttek, hogy a számítógépbe bevitt képekkel lehet játszadozni, színezni, torzítani, kivenni, betenni dolgokat. Miután ezzel kész vagyok, rányomtatom egy vászonra, vagy akármire. Abba belenyúlok hagyományos módon ecsettel, tollal, vésővel. Utána azt lefotózom, és tovább játszom.”

A tizenkét képzőművészeti alkotás alá Barbai Béla tizenkét haikut írt faforgácsdarabokra, mintha magából a képből hasította volna ki. A képek és a versek közötti kapcsolatról így beszél:Először a képet kell megtalálni, ami tetszik nekem. Aztán arra gondolok, ehhez kellene valami szép, hogy még jobb legyen. Én a minimal-art művészetet csinálom. Mindig az volt bennem, hogy minél kevesebbel fejezzem ki magamat. Ezért szeretem a haikut is, mert az is egy minimal-art. A hatvanas években kezdtem haikukat írni, és bizony egy haikuval van, hogy két évig kell játszani, ugyanis ez az 5-7-5 szótag nem egyszerű.”

Az utazás szerepet játszik alkotói tevékenységében, de nem olyan hétköznapi módon, ahogy gondolnánk. Barbai Béla hosszan tudna erről mesélni, de a Hamu előtt az úton című kiállításához leginkább kapcsolódó két élményéről mesél: „Az első deszkaképem 1967-ben keletkezett. Egy hajó raktárterében a fapadlón megláttam egy motívumot, és éjszaka kifűrészeltem, kiloptam, hazavittem, és megfestettem. Ez a deszkakép ma is megvan. Én szerelmes vagyok a deszkákba. A deszka ad egy motívumot, amellyel elkezdek játszani, egyfajta álomállapotba kerülök. Egy másik ilyen eset akkor történt, amikor vitorlástúrán voltam a Földközi-tengeren. Máltára vittünk egy hajót téliesíteni. Kitettük a hajót a dokkba. Láttam egy öreg gerendát, gyönyörű motívumokkal, szúette, kék-zöld- barna-sárga színekkel. Lefotóztam. Abból egy gyönyörű 70×100-as vászon lett.”

A kiállítás december 5-ig megtekinthető a MÚOSZ székházában.

Önnek ajánljuk