Román György képeiből nyílik kiállítás a Sajtóházban

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége tisztelettel meghívja Önt Román György kiállítására, a művész halálának 35. évfordulója alkalmából. Megnyitja: Kicsiny Balázs, a Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának docense.

Időpont: 2016. május 9. (hétfő), 18 óra
Helyszín: Sajtóház, Mikszáth-terem
Budapest, VI. kerület, Vörösmarty utca 47/a

„Román György 1903-ban született, zsidó származású volt, és kétéves korától siketen élte életét. Édesanyja megtanította beszélni, olyan hangokra, amelyeket ő soha sem hallhatott. Mi történik akkor, ha hallás, hangok nélkül kell összefüggést, értelmet találni a közmegegyezés és a megszokás társadalomformáló jelei között? A hétköznapok világa önmagán túlmutató jelentéssel telítődik… (…)

Román a gyermekkor mesékkel átszőtt mitikus világából tekintett a valóságra, és ehhez élete végéig hű maradt: „Ha képeimben nem szántam volna szerepet régi ólomkatonáimnak, ha a hozzájuk fűző élmény intenzitása megkopott volna bennem, az azt jelentette volna, hogy elárultam, megtagadtam a gyermekkoromat.” Román György ennek a hűségnek köszönhette védettségét, ugyanakkor ez tette sebezhetővé is. Hiszen a gyermekkor a felfokozott védettség és kiszolgáltatottság ideje, ahol a megszokott, az otthonos bármelyik pillanatban idegenné és fenyegetővé válhat.

Akasztás a cirkuszban, 1927

Román képein ráismerhetünk legmélyebb szorongásainkra, amely az ismertet felcseréli az ismeretlennel, az otthonra találást az otthon elvesztésével, a szülői szeretetet, az idegenek kegyetlenségével. Ez a kettőség strukturálja Román képeit szigorú rendbe, ugyanakkor mindig meglepő disszonanciába, amely a gyermeki tapasztalatból és a felnőtt rezignáltságából táplálkozik, az álom és az ébrenlét határmezsgyéjén. Ebben az univerzumban jelennek meg Román hősei, a Kishuszár, a Rettenhetetlen Ólomkatona, a Koldusbaka vagy a Játékmester. Ők a mesék mitikus világából érkeznek Betegség-Sivárországba, ahol a járvány, az erőszak, a pusztulás az úr. Román hősei, akár Andersen ólomkatonája, a tragikus helytállás mártírjai. Az ártatlanokat menekítik a Bajúszos Rém elől. Román „menekülő művészetnek“ nevezte korai korszakának festményeit „…imígy találván meg a borús, idegen téli városból való menekülés útját.“

Román György az üldöztetés, a családi tragédiák és nem utolsó sorban a mellőzöttség idején sem veszítette el az alkotás örömét. „Ekkoriban festett képeimet morális szempontból úgy jellemezhetném legjobban: diszharmóniát, zavart, rettegést, egyszóval a fasizmus légkörét ábrázolták, de készítésük közben alkotójuk, vagyis az én szívemben nyugalom, felszabadultság, csendes derű, a saját erőmbe vetett bizalom honolt.“

Román György művészetének megértéséhez sem a tradíció, sem a modernitás szempontrendszere nem adhat támpontot. Ha elfogadjuk, hogy létezik olyan hogy ’realizmus’ , akkor Román György tudta, hogy mi az, hiszen sem a modern ideológiák futurisztikus lendülete, sem a megváltástanok transzcendens ideje nem érdekelte őt. Környezetét úgy ábrázolta, ahogy senki más: benne a nyomort, a kiszolgáltatottságot, a betegséget, a bűnt.

Román György a kitagadottak éleslátásával tekintett ránk, a közösség „teljes jogú” tagjaira, amit műveivel elénk tárt, az az igazmondás szépsége, a gyermek kérlelhetetlen tisztánlátása.” (Kicsiny Balázs)

A kiállítás május 27-ig hétfőtől péntekig 15-18 óráig látható a Sajtóházban. (Kivételt képeznek azok az időpontok, amikor a teremben rendezvény van. Kérjük, erről érdeklődjön a 478-90-40-es központi telefonszámon.) A belépés díjtalan.

A szerzőről

Önnek ajánljuk

Ezt olvasta már?

sajtofoto

„Művészet-e a sajtófotó?”

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) fotográfiával foglalkozó programsorozatának nyitánya a Sajtóházban. Időpont:...

Close