Százéves lenne Balabán Péter

Balabán Péter, műfordító, szerkesztő, újságíró, a MÚOSZ örökös tagja 2017.augusztus 23-án lenne százéves. Az ő életéről és főként maradandó fordításairól idézett fel néhány emléket Ág Eszter és Gámán-Morvay Katalin.

Budapesten született és élt, Judit húgával együtt nevelkedett egy polgári-zsidó-értelmiségi családban. Édesapja, Balabán Imre, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság vezérigazgatója volt, emellett pedig zongoraművész, népzenegyűjtő, Bartók-tanítvány és ”Bartók-hívő”, írja róla Bartók levelei angolul c. cikkében. Édesanyja az 1885-ben alapított Singer és Wolfner könyvkiadó és könyvkereskedő cég egyik tulajdonosának, Singer Sándornak leánya, Singer Róza-Lilly).

Péter a Trefort utcai Reálgimnáziumban, akkori hivatalos nevén a Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző-intézet Gyakorló Középiskolájában érettségizett 1935-ben, 1938-ban Miskolcon jogakadémiai alapvizsgát tett. Ezután külföldön élt, és különféle biztosító társaságoknál dolgozott Londonban és Svájcban. Genfben szerzett közgazdasági egyetemi diplomát, amelyet a híres genfi tolmácsképző főiskolai diplomájával (angol–francia- német- olasz-spanyol) és a Cambridge Proficiency Certificate-el toldott meg. Tudósítóként dolgozott 1945 és 47 között (Szabadság és Népsport) Svájcban, ahonnan hazatért, és 1949-ig a Magyar Rádió angol szekciójánál dolgozott. Hamis vádakkal fogták perbe több társával és közülük néhány későbbi kollégájával egyetemben a Rajk-per kapcsán, – börtönbüntetéséből 1954-ben szabadult. E cikk írójának rokoni családjához érkezett, tekintettel arra, hogy övéit –többek között miatta is – Dévaványára telepítették ki. 1955-ben rehabilitálták, és ekkor került az újonnan alakult CORVINA KIADÓ műhelyébe, amelynek egészen nyugalomba vonulásáig odaadó munkatársa volt. Főszerkesztőként, majd 1966-tól 1977-ig irodalmi vezetőként végezte hivatásának érzett tevékenységét – számára a kiadó és ezzel együtt a magyar irodalom és művészet külföldön történő különféle idegen nyelveken történő, magas színvonalú megjelentetése szinte misszionáriusi feladatot jelentett. Angol nyelvre fordított művei közül kiemelkedő teljesítmény volt Bartók levelezésének fordítása többekkel, Demény János szerkesztésében (Corvina Kiadó, Faber and Faber, London és St.Martin’s Press, NewYork közös kiadása, 1971), valamint Kovács Éva – Lovag Zsuzsa – Szelényi Károly: Magyar koronázási jelvények (Corvina, 1981) című kötetének szintén angol nyelvre fordítása. Rendszeresen publikált az ARION, a Hungarian Review, a Hungarian Book Review, és a The New Hungarian Quarterly hasábjain.

Ugyancsak sokat tett a külföldi irodalom magyarországi bemutatása érdekében – elsősorban igényes műfordítói tevékenységével. Se szeri, se száma ezeknek az alkotásoknak, amelyeknek eredeti nyelve angol, francia, német olasz és spanyol. A kiadók közül legtöbbet az Európa Könyvkiadó, a Corvina Kiadó és a Nagyvilág, világirodalmi folyóirat jelentette meg, de a Zeneműkiadó is szerepel a listán. Csak néhány szerzőt említenék: H.Fielding, H.James, J.Conrad, J.Steinbeck, I.B.Singer, E.Hamingway, J.Wain, R.K.Narayan, E.Roth, Elsa Triolet (francia),Gina Lollobrigida(olasz)

Regények, elbeszélések mellett irodalmi tanulmányokat és kritikákat is írt magyar és idegen nyelven egyaránt. A politikai, történelmi és memoár irodalom magyarra fordítása is megjelenik a gazdag választékban.

Önálló, nagyobb terjedelmű műve a Magyar Helikonnál, 1965-ben publikált Utószó Henry Fielding. Joseph Andrews c. regényének fordításához, továbbá Sinclair Lewis világa (Európa Könyvkiadó, 1983).

Többször tudósított a magyarországi könyvkiadás és főleg az idegen nyelveken történő könyvkiadás helyzetéről a KönyvVilág vagy éppen a Magyarország c. folyóirat egy-egy számában (1980/1,2). Igényes műfordítóként szívén viselte anyanyelvünk ápolását és a visszásságok, nyelvi pongyolaságok, a botrányújságírók hibás fogalmazásai ellen is gyakran fellépett valamely lap hasábjain.

Egyik legemlékezetesebb kiállítási megnyitó beszédét a Szépművészeti Múzeumban, a Németalföldi rajzművészet a XVI-XVII. században című kiállításának megnyitóján, 1977. januárjában tartotta.

Több állami kitüntetés mellett 1994-ben PEN – emlékplakettet kapott és 1997. március 15-én a MUOSZ, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagjává fogadta.
Nem könnyű feladat számomra megfogalmazni, hogy milyen ember is volt ő? Mégis megpróbálom…

Elegáns, talpig úriemberként gondolunk rá – kifogástalan lovagként, korrekt személyiségként, bölcs és megfontolt, de ugyanakkor barátságos kollégaként, sokak számára hű barátként, vagy éppenséggel kedves, figyelmes rokonként. Imádott feleségével, Ágnessel együtt társaságban szívesen adomázó, vidám, jó kedélyű emberként, örökké lelkes futball drukkerként ismertük. Mély intellektusát konzekvens baloldaliság, klasszikus liberalizmus, hallatlan precizitás, kifinomult kritikai érzék, humor, és gyakran e kettő ötvözete jellemezte.

Amikor 2002. január 10-én – hosszas betegség után – elment, sokunkban felmerült, hogy megint csak egy igen sokoldalú, nagy tudású irodalmi szereplő távozott közülünk, akinek mind a magyar mind a külföldi szerzők sokat köszönhettek, hiszen fordításaival és a Corvina irodalmi vezetőjeként, a nemzetközi könyvvásárok aktív tárgyalójaként hidat épített magyar és a külföldi olvasók között – és ez bizony munkájának, alkotásainak legfontosabb hozadéka.

Öszeállította:
Ág Eszter, Balabán Péter unokahúga családi dokumentumainak felhasználásával, valamint Gámán-Morvay Katalin, aki apai ágon Balabán Péter távolabbi rokona, és hosszú évekig a Corvina Kiadó munkatársa volt.

Akinek bármely kiegészítése, megjegyzése, személyes emléke van, a szerzők örömmel fogadják a gmkatalin@gmail.com e-mail-címen.

A szerzőről

Önnek ajánljuk