Ilyennek látták 1956-ot

Olyan sokszor és olyan könnyen kimondjuk, erősen negatív hangsúllyal a minősítést: ezek a mai fiatalok – de hát ez is, mint mindenfajta általánosítás, természetesen nem fogadható el, mert egyszerűen nem igaz. Nem minősíthetünk egy teljes korosztályt csupán egy hányaduk külsődleges ismérvei alapján ilyennek, vagy olyannak, mint valami jellegtelen, homogén masszát – láthatjuk nap, mint nap, vannak különbözőségek, létezik lényegi sokféleség. Legfeljebb az a zavaró, hogy a felszínen többnyire a negatívumok tűnnek elő, szinte sugallva: ez a jellemző, ez a többség. A plázákban, aluljárókban idejüket töltő, a gyakran tudatmódosító szerekkel élő, a kereskedelmi televíziók különféle celebes produkcióiban, valóság-show-iban tündöklő agyontetovált, piercinges alakok jelennek meg előttünk – pedig vannak mások is, másmilyenek is, nem is kevesen. Bizonyság rá például az a kötet, amely nemrég jelent meg „Ilyennek láttam 1956-ot” címmel.

Érdemes elolvasni ezeket az írásokat ebben a nem szokványos kiadványban – szerkesztője Bognár Nándor, MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztályának vezetőségi tagja –, és érdemes megnézni ezeket a képeket – a kötet művészeti szerkesztője Fábry János, a MÚOSZ Karikatúraművészeti Szakosztályának vezetője. Ha pedig az érdeklődő olvasó átlapozza a kötetet, a mai fiatalokat illető esetleges sommás minősítés is új színekkel gazdagodhat: milyenek is valójában ezek a fiatalok…

Az előzményekhez tartozik, hogy létezik egy alapítvány Múzeum 1956 Emlékére néven, amely immár tizennyolc éve hivatásának tekinti, hogy a fiatalokban ébren tartsa 1956 emlékét. Ennek érdekében csaknem két évtizede pályázatokat ír ki középiskolás, illetve – felváltva – egyetemista fiatalok részére 1956 témakörében a II. Kerületi Önkormányzat rendszeres támogatásával, nem kis részben azért, hogy felkutassa ezeket a “másmilyen” fiatalokat. Ezen írásos pályamunkák közül a legsikerültebbek minden évben egy-egy kötetben jelennek meg, a mostani kiadvány ezekből készült válogatás.

Volt, hogy a fiatalok pályamunkáikban a forradalom és szabadságharc sajtóvisszhangját elemezték, máskor felkeresték az események még életben lévő tanúit, felkutatták lakókörnyezetük 56-os hőseit, vagy éppen a környék tragikus eseményeit tárták fel, utána néztek iskolájuk akkori, a forradalmi eseményekben részt vevő tanárai, diákjai cselekedeteinek, készítettek interjúkat visszaemlékezőkkel és búvárkodtak irattárakban – szóval sokféle műfajban tevékenykedtek ezek a pályázók, bizonyítva, hogy érdekli őket, és fel is tudják dolgozni: mit is jelent a nekik, mai fiataloknak 1956. Mert, mint kiderült az írásokból, hogy jelent, és nem is keveset.

A kötet oldalain találkozhatunk mindennek sajátos képi megvalósításával is. Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége ugyanis országos rajzpályázatot írt ki fiataloknak, arra bíztatva őket: ábrázolják, mi jut eszükbe 1956-ról veretes, az akkori napokat felidéző versek olvastán. És a fiatalok rajzoltak, festettek. Volt, akit az „Egy mondat a zsarnokságról” ragadott meg, másokat a „Piros a vér a pesti utcán” késztetett képi ábrázolásra, és volt, aki Márai Sándor „Mennyből az angyal”-át választotta. A versek szellemében készült rajzok legjavát ugyancsak ebben a kötetben találhatja meg a tisztelt olvasó.

Önnek ajánljuk