A nyolcadik emlékezés a múltba, híradás a jövőbe – 1966-tól 1976-ig

A titkárnők meg sem lepődtek azon, hogy Böbe, a legendás csimpánz már megint leiskolázta őket. Olyan szakszerűen szolgálta fel Kádár elvtársnak a kávét, hogy az MSZMP főtitkára minden protokollt feledve, azon nyomban átölelte. Böbe sokaknak, így Évikének is hamar a szívébe lopta magát. Nem csoda, hiszen egy napon tartották a születésnapjukat. Böbe már vitte valamire, Évike azonban nem.

bobe-1

A sulira, a pályaválasztásra, a szocialista erkölcsöt dicsőitő osztályfőnöki órákra gondolt. A sok „jóembertnevelő” szovjet filmre, rajzfilmre és könyvre, s az újságokban megjelenő „szenzációs”, érdekfeszítő szovjet hírekre. Fejet is hajtott az egyik előtt: Verne Gyula emlékének szenteltek kiállítást Párizsban. A rendezvényen az író által megálmodott technikai csodákat mutatták be. S hogy, hogy nem, a hírhez kapcsolódó képen a szovjet Lunyik 2. modellje volt látható.

Arra gondolt, hogy felmenőjét, és jó íráskészségét tekintve akár újságíró is lehetett volna, de a benne ágaskodó önérzet másfelé vitte. Pedig a MÚOSZ-on igazán nem múlt. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor azonnal meglátta a kettős munkakörben (reklámszakember és újságíró) rejlő összeférhetetlenséget, s megtiltotta a tagjainak, hogy az eredeti szakmájuk mellett mellékállásban reklámmal is foglalkozzanak, ezzel is védve a szakma presztízsét. De Évike úgy látta, hogy valami mégsem stimmel. Ott volt például a BNV lenyűgöző, titokzatos világa Az újságírók hatalmas csomagokkal vándoroltak egyik pavilontól a másikig, s teliszájjal valami ilyesmit mondtak egymásnak, hogy majd megírjuk, hogy milyen szuper ez a cég, neki van a legjobb terméke az összes hasonló gyártó közül, aztán biztos rendszeresen küldenek majd nekünk belőle. Akkor pedig a lázadó fiatal berzenkedett benne, amikor ilyesmiről beszélgettek a feje fölött: „annyi munkám fekszik benne, de hiába jártam körül, hiába írtam meg, a főszerkesztő nem engedte leközölni. Még csak nem is haragszom rá, tulajdonképpen megértem, neki sem könnyű. A múltkor egy hasonló témánál a megjelenés után azonnal csörgött a „kávonal”, és rettenetesen letolták. Mindenki hallotta a szerkesztőségben, ahogy üvöltött vele a XY felettes elvtárs…”

Jó kislány volt, de a szocialista erkölcsöt még ő is háttérbe tudta szorítani, ha a bűnös nyugat a tévében látott, áhított tárgyakkal csábítgatta. A kóla, a fajtiszta farmernadrág, a márkás cigaretta, na és persze a Lux szappan csak bizonyos helyeken, és bizonyos elvtársaknak volt elérhető. A kóla, s erre Évike emlékezete a bizonyíték, Balatonszéplakon is kapható volt. Tulajdonképpen nem csoda, hiszen a frissen átadott üdülőben nagyszabású nemzetközi rendezvényeket is tartottak. Nem sokkal odaérkezése előtt fejeződött be például az az újságíró-konferencia, amelyen a szocialista országokon kívül 10 kapitalista ország újságírói is részt vettek. Nekik mégsem Bambi járt, nem igaz?

Állítsuk csak meg egy kicsit az időt.

orion-bar

Ahogy lehunyta a szemét, egy meleg, nyári nap jutott az eszébe. Érezte, hogy lassan süllyed lefelé, s a két lába benyomódik a puha, iszapos talajba. A víz alatt homályos volt minden, a hangok távolról, bugyborékolva jutottak el hozzá. Még ma sem érti, hogy miért nem volt benne egy cseppnyi félelem sem a hajladozó hínárok között. Ebből persze az is következett, hogy különösebb öröm sem töltötte el, amikor egy kotorászó kéz megmarkolta a haját, s szépen lassan a felszínre húzta. Az egyik újságírópalánta kedvenc játéka volt, hogy fel-feldobta a matraccal együtt, majd annak segítségével mindig elkapta. Majdnem mindig. Játék volt, csak játék. Ennek ellenére, a rögtön ítélő családi kupaktanács végleg eldöntötte, hogy nem kószálhat többet egyedül a parton. Már az előző nap is hezitáltak, ugyanis panasz érkezett rá. Azzal botránkoztatta meg a legendás Orion bár „diszkréten” iszogató vendégeit, hogy az őt táncra kérő két méteres fiatalember nyakát átölelve táncolt, ami azért volt a szocialista erkölcs nevében is kifogásolható, mert a köztük lévő fél méteres szintkülönbség miatt a szolid ide-oda lépkedés helyett, egyszerűen ide-oda repkedett a lába.

Pár év múlva, mire a MÚOSZ beindította a zártkörű, premier előtti filmvetítéseit, s megalakult a 25. Színház, már konszolidált kishölgyként lépkedett felfelé a Népköztársaság (Andrássy) úti székház lépcsőin. Rendkívül elégedett volt. A mellette lépkedő újságírók nem különben. Ez talán köszönhető volt annak is, hogy a MÚOSZ vezetősége rendszeresen érvelt a bérvitákban azzal, hogy „az újságírók közérzete egyben politikai kérdés”. A kijelentést megalapozták azok a szociológiai, társadalomtudományi kutatások is, melyekből egyértelműen kiderült, hogy a lakosság több, mint fele olvas rendszeresen újságot. A bérviták így jó eredménnyel zárultak, a hetvenes évek közepére nemcsak a MÚOSZ vagyona nőtt, de az újságírók pénztárcája is egyre nehezebben záródott.

bal

FILMFELVÉTEL a régmúltból: 1937 februárjában – harminc év szünet után – ismét Hírlapíróbált rendeztek a Pesti Vigadóban (MFI) ITT!

A vagyon egyik kiemelt forrása volt az újságíróbál is. A borsos jegyárakkal gálánsan adakoztak a politikai élet és a szakma prominens, és kevésbé prominens személyiségei. És persze sokan szerettek volna ingyen bejutni, hogy egy picit közelebb kerülhessenek, kicsit odadörgölőzhessenek a tévéből ismert emberekhez. A helyszín mindig elegáns volt, a zene és az étel kifogástalan, a ruhák pedig egyenesen káprázatosak. A hangulat kiváló. De semmi nem múlhatja felül az elsőt. 1882-ben a Vigadóban, pazar villanyvilágítás közepette, a Puskás Tivadar által felajánlott telefonkagylókat a fülükhez szorítva, szoborrá dermedve álltak a bálozók. Mindannyian áhítattal hallgatták a Nemzeti Színház operaközvetítését „élőben”. Szilágyi Erzsébet áriáját, a kor neves művésze, Wiltné adta elő.

A Tollasbálról majd legközelebb.

TÉNYTÁR VIII.

1966-1976

1966-ban

A MÚOSZ főtitkárát a prágai székhelyű Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) elnökhelyettesévé választották.

Balatonszéplakra összeurópai újságíró-konferenciát hívtak össze, amelyen az akkori szocialista országokon kívül 10 kapitalista ország újságírói is részt vettek.

1968-ban

Az új gazdasági reformok jelentős hatást gyakoroltak a Magyar Újságírók Országos Szövetsége céljaira, tevékenységi formáira és értékelési rendszerére.

Az újságírók teljesítmény szerinti bérezésének és a vállalati nyereségből való részesedésük problémájával kellett a szövetségnek szembenéznie, így a várható béralkukban való érveléshez szociológiai felméréseket végeztetett, valamint elvi útmutatást dolgozott ki az újrafogalmazott kollektív szerződésekhez.

Az ország felnőtt lakosságának 57%-a olvasott hetente legalább kétszer budapesti és 34%-a vidéki napilapot. Ebben a kontextusban joggal érveltek a MÚOSZ vezetői a bérvitákban azzal, hogy „az újságírók közérzete egyben politikai kérdés”.

A MÚOSZ határozatban tiltotta meg tagjainak, hogy újságírói tevékenység mellett, a szakmával összeférhetetlen mellékállásokat vállaljanak.

1969-ben

A szövetség összebevétele 20 millió Ft volt, az állami támogatás pedig a bevétel 40%-a.

1970-ben

A MÚOSZ felügyeleti szerve, a Tájékoztatási Hivatal elnöke képviselteti magát a szövetség közgyűlésein, vezető testületi ülésein. A szövetség tevékenységéről, a közgyűlés, az elnökség, a választmány és a titkárság határozatairól, döntéseiről készült jegyzőkönyv egy példányát el kell küldeni a Tájékoztatási Hivatalnak. Alapszabály-módosításhoz a hivatal elnökének előzetes egyetértése szükséges. A szövetség munkájáról annak vezetője rendszeresen beszámol a hivatal elnökének. Külföldi kapcsolatokhoz a hivatal engedélye szükséges, a szövetség éves költségvetését, oktatási intézményeinek tevékenységét a hivatal ellenőrzi.

1971-ben

Felemelték a honoráriumkeretet, a prémiumokat alapbéresítették, az üzemi lapok 18%-os, a munkatársak 15%-os béremelést kaptak.

1973-ban

Az üzemi lapoknál 10%-os, megyei lapoknál 5%-os újabb emelés, plusz az újságírók is megkapták a nyelvpótlékot.

A szövetség bevételei megközelítették a 30 millió Ft-ot, ebből állami támogatás 12 millió volt, a bevétel 40%-a.

A bevétel jelentős része saját forrásokból – üdülők, étterem, kiadványok, rendezvények, újságíróbál és a színész-újságíró meccs (SZÚR) bevételei, alkalmi kiadványok, jótékonysági koncertek szervezése, sorsjegyek stb. – ered. Ezzel részben az állami, költségvetési hozzájárulást csökkentették, részben a szociális tevékenységet finanszírozták, amire állami fedezet nem lett volna.

1974-ben

A tisztújító közgyűlést Király András vezeti, a közgyűlés főtitkárnak szavazza meg őt. A MÚOSZ új elnöke Pálfy József. A beszámoló hangvétele előrevetíti a szövetség következő 10 évre jellemző problémakezelését, a cirkalmas stílusban érezhető az 1968-as reformfolyamatok megtorpanása, a begyűrűzni kezdő világgazdasági válság, az ideológiai visszarendeződés árnya. Az apparátusának összlétszáma – amelyben az üdülők és az étterem személyzete is benne volt – 189-re emelkedett.

Forrás: Kováts Ildikó: A magyar újságírók egyesületi élete (1896-1996)

A szerzőről

Önnek ajánljuk

Ezt olvasta már?

Szolidaritás a törökországi demokratikus erőkkel!

A MÚOSZ Kül- és Biztonságpolitikai Szakosztálya egyetértően támogatja az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) állásfoglalását. Szolidaritás a törökországi demokratikus erőkkel! Hónapok óta a FIR...

Close