From: Fekete György [mailto:fekete.gyorgy@chello.hu]
Sent: Monday, March 03, 2008 3:09 PM
To: 'elnok@muosz.hu'
Subject: dr. Eötvös Pál elnök úrhoz - személyes megtekintésre

Dr. Eötvös Pál elnök úr

MÚOSZ

Tisztelt Elnök Úr!


E kísérőlevélben megerősítem: rendkívül korrekt volt Öntől, hogy a tárgykörben megfogalmazott - első - nyílt levelem megjelenhetett a honlapon.
Ugyanezt az előzékenységet és tájékoztatási objektivitást kérem Öntől - jelen esetben is. Különösen annak tükrében, hogy a alább olvasható - és egyben csatolt fájlként mellékelt - második nyílt levelet (amelyben ugyanebben a tárgykörben, de immár elemzésre törekedve szólítom meg Önt), több internetes orgánum közzé tette (lásd szintén alább). Disszonáns, ha éppen a címzett honlapról hiányzik.

Megtisztelő lenne továbbá, ha szerény levéldolgozatomban Elnök Úr találna megválaszolásra érdemes gondolatot, érvelést.

Szerintem - és erre utalok is - nem csupán olyan van köztünk, ami elválaszt, hanem olyan is, ami összeköthet.

Méltányosságát remélve, maradok tisztelettel:

2008-03-03

Fekete György


T. c.
dr. Eötvös Pál
MÚOSZ Elnök
Második nyílt (civil) levél

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönöm, hogy az Önnek küldött nyílt levelem közzétételéhez (honlapjukon) hozzájárult. Igaz, közvetlenül nem válaszolt rá, de én ezt a gesztusát egyfajta feleletnek észlelem. Még egy kéréssel fordulok Önhöz. Nem vagyok a MÚOSZ tagja, bár az alapszabályzat értelmében jelentkezhetnék (2001 óta jelennek meg írásaim köztémákban, elébb a nyomtatott, utóbb az elektronikus sajtóban is). Beérem azonban azzal a szerény lehetőséggel, amelynek biztosítását itt szorgalmazom.
Tegye meg tehát, hogy intézkedik, miszerint e levelem szintén olvasható legyen a MÚOSZ-honlapon. Indokom: Ön olyan üzenettel reagált Kertész Péter és Róbert László érdemes újságírók szóban forgó kezdeményezésére, továbbá – a kétségtelenül immár számomra is elfogadható rezonálása mellett – olyan véleményt fogalmazott meg a Vasárnapi Hírek munkatársának, Vasvári G. Pálnak a publicisztikájához („Hallgat a mély”, közreadva Önök által), hogy az ezekben formulázott álláspontja, nézetem szerint, számos polgártársam megütközését váltja ki (nem pusztán az enyémet). A következőkben ennek adok hangot. (Kiemelések tőlem.)

Először. A vitatott személy, az Ön állításával ellentétben, idézem: „(…) a büntetésből a beregszászi őrszázadba vezényelt csendőrtiszt az első lehetséges alkalommal – kockázatot, és az előzmények után valódi kockázatot (!) vállalva – kéri azonnali áthelyezését. Az Örökös Tagok Testületének nyilatkozata valószínűsíthetően erre utal, amikor azt mondja, hogy ha a nehéz időkben mindenki úgy viselkedett volna, akkor könnyebben nézne szembe az ország saját múltjával”, semmiféle életveszélyt nem vállalt (lehet, hogy ő így érezte, de ilyen nem volt, legalábbis forráskritikával erre jutunk). Bizonyítok, ráadásul Kecskési egyik apologétájával.

Kecskési Tollas Tibort „Április 25-én Beregszászra vezényelték, ahol a zászlóalj szálláscsináló tisztje volt. Az alakulat május első napjaiban érkezett meg a városba. A helyi gettó ekkor már állt a téglagyár területén. A városi rendőrkapitányság feladata volt ellátni a beregszászi gettó őrzését. Mivel azonban erre a célra kevés volt a rendőr, a gettó felügyeletét május elején a csendőrség vette át. A téglagyár őrzését, Fery Pál csendőr főhadnagy vezetésével, a nagyváradi csendőriskola két szakasza látta el. A Beregszászra vezényelt csendőrosztály parancsnoka Borgói János őrnagy volt. Kecskési Tibor nem a gettó területén, hanem a városban lakott, Radnai László főhadnaggyal. A téglagyárban összezsúfolt zsidók sorsába nem volt bele-szólása [micsoda ködös fogalmazás! – Fekete György], ott Fery Pál mellett német részről egy Stankutsch vezetéknevű SS Untersturmführer intézkedett. Egy alkalommal, amikor az embertelen bánásmódról értesült, legénye előtt dühösen kifakadt, és kijelentette: legszíveseb-ben otthagyná a csendőrséget. Erre azonban – érthető módon – nem volt lehetősége, sőt a gettótól sem tudta végleg távol tartani magát, miután felső parancsra az ő szakaszát is kivezényelték május 15-én a beregszászi állomásra, hogy csendőrei a bevagonírozásnál sorfalat áll-janak a szerelvény mellett.

Kecskési főhadnagy emberségét sértette, hogy Borgói őrnagy az állomáson egy első világhá-borús hadirokkant zsidó kabátjáról letépte a kitüntetést. Felháborodásában zászlóaljparancs-nokától, Nagy II. István alezredestől áthelyezését kérte. Felettese azonban, aki maga sem értett egyet a brutális módszerekkel, ehhez nem járult hozzá. Ekkor érkezett Beregszászra édesapja barátja, Olchváry Milvius Attila csendőr tábornok, aki megér-tette nehéz helyzetét, és kérésének eleget téve szakaszával kirendelte három Tisza-híd őrzésé-re. Új állomáshelye Tiszaújlak volt, ahol május 18-tól szeptember elejéig teljesített szolgálatot.”

Forrás: Juhász László: Tollas Tibor igazsága. In: Kortárs, 2006. április. – http://www.kortarsonline.hu/0604/juhasz.htm

Blaszfémikus megjegyésem: a gázkamrába lökött zsidóknak lehetett egy olyan vigasza, hogy elvétve ugyan, de adódtak némelyek, akik nehéz szívvel terelték a rájuk váró halálba őket…

Másodszor. Szintén őszintétlenség és/vagy önbecsapás arra hivatkozni, hogy Kecskési Tollas a vagonba zsuppolásban a helyszín biztosításával részt vett ugyan, de ezt, az életét akkor konkrétan fenyegető kényszerhelyzetben cselekedte („parancsra tette”), hiszen fegyveres testületben professzionális szolgálatot teljesíteni a mindenkori érintettek számára – tudottan! – veszélyes üzem. Kecskési meg társai pedig letették az esküt, hogy az életük árán is… Azonban a magyar királyi honvédség és csendőrség állománya esküjét nem polgártársaik, civil emberek, különösen nem öregek, gyerekek halálba küldéséhez segédkezésre tette! (Nem beszélve arról, hogy Kecskési mindezek után, később, Szálasi nemzetvezetőre is fölesküdött, hiszen továbbszolgált 1944. okt. 15-dikét követően.)
Különben azt, hogy Kecskési ott volt, özvegye igazolja, mégpedig az Önök által is közölt, idén február elején Németországból küldött levelében (amelyet nyilvánvalóan nem az ÁVO karmai közt írt).

Harmadszor. Csúsztatás a Legfelsőbb Bíróság rehabilitáló ítélete mögé be-állni, ugyanis az Önök részéről elutasított protestációnk erkölcsi, s nem jogi természetű.

Összegezve.

Nagyon kérem, fogadja el a MÚOSZ Elnökeként, hogy „asszisztens deportáló soha, semmilyen körülmények között, semmiféle érdemekre tekintettel nem lehet erkölcsi példakép!”
Ez esetben, Elnök Úr, Ön nagyon komoly mértékben segítene egy hasonló, immár egész társadalmunkra kiható, lelket tisztító folyamatot, mint amely Németországban a náci múlttal szemben, a holokausztért viselt felelősség vállalása jegyében már korábban végbe ment, s akkor talán egyetlen Nobel-díjas írónk nem érezné otthontalannak magát országunkban…
Megismétlem. Erkölcsi példaképpé lenni kevés, hogy Kecskési utólag felmentését kérte feletteseitől. Ellenben, ha ott helyben megtagadja a rá, és a konkrét helyszíni feladatára vonatkozó parancsot, sőt – horribile dictu! – rálő a deportálást végrehajtó baj-társaira (mondjuk, megkísérelve a zsidók kiszabadítását; Bajcsy-Zsilinszky lőtt a Gestápóra, amíg tölténye volt…), az természetesen más megítélést indukálna.

A kérdés nem Braham vagy Kende…

2008-02-29

Tisztelettel: Fekete György mentálpedagógus

Ui.: Fenti levelem szintén publikus.

Internetes megjelenés:

http://www.wesley.hu/_files/aktualiak-archivum-Kecskesi-ugy-2008.htm WESLEY JÁNOS LELKÉSZKÉPZŐ FŐISKOLA, BUDAPEST
[KECSKÉSI TOLLAS TIBOR EGYKORI CSENDŐRTISZT ÖRÖKÖS MÚOSZ-TAGSÁGÁNAK FELÜLVIZSGÁLATÁT SÜRGETIK]

http://www.nol.hu/cikk/483562/ NÉPSZABADSÁG ONLINE [„MÁRCIUS 9-ÉN VÉGRE VÉGET ÉRHET A MAGYAR JOBBOLDAL POLITIKAI ÁMOKFUTÁSA" – KECSKÉSI TOLLAS BOTRÁNY: FOLYAMATOS NYOMÁS ALATT AZ ÚJSÁGÍRÓSZÖVETSÉG]

http://www.portal.ghost.hu/gindex.php?pg=7845346 – TELEPRESS [MÚOSZ: EGY VITA ÜRÜGYÉN]
http://www.antifasiszta.hu/hirek/52 MAGYAR ELLENÁLLÓK ÉS ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE [HÍREK, AKTUALITÁSOK. ÚJABB NYÍLT LEVÉL AZ EGYKORI CSENDŐRPARANCSNOK ÜGYÉBEN]