Furcsam hogy ugyanez a cikk a MUOSZ honlap mellett szerepel az EMASA honlapon is, viszont a hozzászólók mások, mindkét helyen. Ráadásul a MUOSZ oldalon lévő cikkhez akartam hozzászólni, és a rendszer elvárta, hogy az EMASA honlapon IS be legyek jelentkezve. Érdekes!
A lényeg, hogy közel egy év telt el a GVH büntetés kiszabása óta és azóta semmilyen új fejlemény nem olvasható a honlapon, a honorajánlásokról. Már megint gyors a bíróság! :-(
A kiadók által fizetett díjak időközben már a pofátlanság kategóriájába tartozó szintre sűlyedtek és nem sorolható máshová a fizetési fegyelem sem. Mindez egyre jobban kérdésessé teszi az újságíró szövetség szükségességét, hiszen már azt sem mondhatjuk, hogy a sajtóigazolvány használata megéri a tagságot - elég a Hungexpot említeni, akik a sajtóigazlovány mellé is kérik a szereksztőségi megbízást, amelyből nem fogadják el a három hónapnál nem régebbi általánost sem, kifejezetten az adot kiállításra vonatkozó egyedit kérnek a belépéshez.
A MUOSznak tehá el kellene gondolkoznia azon, hogy a szép új székházában a gondolkodása is megújuljon, és végre az újságírók és ne a kiadók érdekeit képviselje. Ehhez pedig akár szakszervezetté is alakulhatna, vagy legalábbis létrehozhatna egy szakszervezetet, ha nem akarja, hogy tagjai szép lassan éhenhaljanak!

Sajnos a MUOSz egy hibrid szervezet, amelynek az érdekvédő képessége a nullával egyenlő. Ennek egyszerűen az az oka, mint azt már évekkel ezelőtt a Magyar Sajtóban egy vita kapcsán megírtam, hogy a Szövetségben egyszerre vannak jelen tőkések, munkaadók és munkavállalók. A munkaadók a vezető beosztások egyrészben is jelen vannak. A MUOSz minden tényleges érdekvédelmi tevékenysége sértené ezeknek a Muosz -tagoknak az érdekét. Nyugaton egy érdekvédő szervezetnek nem lehet tagja olyan személy, akinek hatásköre van közvetve, vagy közvetlenül felvételekre, elbocsátásokra, vagy fizetésmeghatározásokra. Akkor javasoltam, hogy végre döntsünk: érdekvédök akarunk lenni, vagy olyan úgynevezett népfront jellegű társadalmoi szervezet, amelyik nem képes semmit elérni, persze a társadalmi presztizsen kívül. Ha nem akar érdekvédelmet gyakorolni, mondja ki és passzolja át a dolgot a sajtószakszervezetnek. Persze, nem egy kádári variációnak, ahol az igazgató és a segédmunkás ugyanannak az alapszervnek volt a tagja. Ha már kapitalizmus, akkor alkalmazkodjunk!

Már megint köszön a múlt. A MUOSz egyszer deklarálta, szakmai szervezet, nem kíván szakszervezet lenni. Ha ez így van, akkor ne csodálkozzon azon, hogy megkapta a bírósági döntést. Másodfokon valószínűleg ugyanezt fogja kapni, hiszen ténykedése - amellett, hogy a multinacionalista cégek által irányított médiák tesznek rája - bizony tiltott kartell szervezésnek minősül.

A MUOSz-nak e tárgyban kis esélye akkor lehet, ha sikerül kollektiv szerződést szakszervezetként hiharcolnia. De akkor is, a kis szerkesztőségek képtelenek lennének mindezt kigazdálkodni. S annak semmi akadálya - mi igy vesztettük jelentős piacokat - hogy a tevékenységeket kiszervezzék a határon túlra az EU-ban. A jelenlegi helyzetben külföldi székhelyű televiziós csatornak dolgozhatnak már a magyar piacra, de a maradék papír lapok is megtehetik.

Olcsóbb sokszor a hiranyagot hirszolgaltatóktól - nem az MTI től... - megvenni, bérrabszolgákkal Erdélyben, vagy Szolvákiában kipofozni, mint itthon kínlódni. Nálunk a bérterhekkel, az APEH-el.

Nem véletlen, hogy az orszag hatalmi szervei következetesek, es m9inden ilyen arkartellt visszavernek, belelértve az építészek, jogászok, grafikusok hasonló kísérleteit.

A vonat kérem elment. Következő járat nincs. A sineket rovidesen ellopják.

Tisztelt Steiner Úr! Kedves Kolléga!
A MÚOSZ éppen akkora hatalomra tud szert tenni, amekkorát a tagjai által szerezhet. A szövetség a társadalmi egyesületekre vonatkozó törények alapján működik, azokban pedig erőteljesen korlátozva vagyon e szervezetek hatásköre. Ráadásul úgy húsz esztendeje megszűnt (legalábbis a törvény szerint) a civil szervezeteknek a mindenkori hatalom általi kézi vezérlése. Úgyhogy szinte biztos, hogy nem tér vissza az az idő, amikor egy államtitkári (vagy KB osztályvezetői) leszólás tett pontot szakmai vagy egzisztenciális viták végére.
A megváltozott körülményekhez alkalmazkodnunk kell: tudnunk kell, hogy kockázatot vállalunk minden egyes lépésünkkel.
A MÚOSZ ezek között a körülmények között is tudja hallatni a hangját, ha a törvényben adott lehetőségeit kihasználja. Erről szól a most indított (és egyáltalán nem könnyűnek és olcsónak ígérkező) felülvizsgálati kérelem a GVH döntésével kapcsolatban. Üdvözlettel: Rátesi Margit

A múlt héten, a ferencvárosi időközi országgyűlési választások kapcsán a Fidesz naggyűlésén Kósa Lajos azt mondta, a szocialisták azt hiszik, velünk mindent meg lehet tenni. (Igaz, azt is említette, valódi demokráciában nem lehetne az ország legnagyobb újságíró szövetségének olyan elnöke, akit a Népszabadságtól a Teller levél hamisítása miatt bocsátottak el - megjegyzem, ezt ő mondta, nem én, mielőtt még bírósági per lenne dologból.)

Elkéesztő, hogy amellett, hogy a lapok nagy ívben tesznek a MUOSz ajánlásaira (és ez ellen a MUOSz nem tesz semmit évek óta, a tagdíjat fizető újságírók érdekében), már amiatt is elmarasztalják a szövetséget, hogy egyáltalán ajánlást mer megfogalmazni. A kiadók nem is tartanak a MUOSztól, olyannyira nem, hogy nem csupán a minimális honor ajánlásokat nem veszik figyelembe, de nyugodtan megteszik azt is, hogy egyszerűen nem fizetik ki a honorokat, olyan indokokkal, hogy nincs pénze a kiadónak stb. Az is érdekes jelenség, hogy egy lap megszűnése esetén egyszerűen eltűnik mindenki, az újságíró meg futhat a pénze után.

Épp ideje lenne tehát, hogy a MUOSz végre összeszedje magát, és elérje, olyan hatalma legyen, amivel hatni tud az újságírókat foglalkoztató szervezetekre.

Steiner Gábor